Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – A kis teknős nagy álma
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis teknős, akit Tominak hívtak. Tomi lassú volt, de rendkívül türelmes és kitartó. Mindig is arról álmodott, hogy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis teknős, akit Tominak hívtak. Tomi lassú volt, de rendkívül türelmes és kitartó. Mindig is arról álmodott, hogy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy barátságos sündisznó, akit Simi néven ismertek. Simi kedvessége és segítőkészsége miatt mindenki szerette őt az erdőben. Egy nap
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis tó mélyén egy apró hal, akit Pici néven ismertek. Pici kicsi volt, de rendkívül kíváncsi és okos.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kicsi béka, akit Bubi néven ismertek. Bubi nem volt nagy és erős, de rendkívül bátor volt. A tó
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis hangya, akit Alinak hívtak. Ali híres volt szorgalmáról és kitartásáról, és mindig segített a hangyaboly többi lakójának.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy okos róka, akit Rózi néven ismertek. Rózi híres volt éles eszéről és ügyességéről, de egy nap valami különlegesről
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyönyörű pillangó, akit Szivárványnak hívtak. Szivárvány különleges volt, mert szárnyai minden színben ragyogtak, és varázserővel rendelkezett. Egy nap,
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi mókus, akit Csillának hívtak. Csilla mindig szeretett kalandozni és felfedezni az erdő legeldugottabb zugait. Egy nap, amikor
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis teknős, akit Terka néven ismertek. Terka lassan mozgott, de rendkívül türelmes és kitartó volt. Egy nap hallott
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis egérke, akit Móricnak hívtak. Móric mindig is nagy álmodozó volt, és arról álmodott, hogy egyszer eljut a
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent, amikor hirtelen különös, mély morajlást érzett a talpa alatt. A varázskönyv lapjai megremegtek, majd hatalmas robajjal kinyíltak,
Van valami varázslatos abban, amikor egy forró nyári nap után végre enyhül a levegő, a nap lebukik a látóhatáron, és megérkezik az este. A nyári
A téglaépület már rogyadozott, mégis makacsul állta az évszakokat. Régen pajtának épült, de az idők során átalakult – vagy inkább hozzáidomult azokhoz, akik benne dolgoztak.
Egy nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és egy szív alakú levelet forgatott az ujjai között. A fa csendesen susogott, majd a varázskönyv megnyílt
Valami furcsa történt az utóbbi évtizedekben: egyre ritkábban csinálunk dolgokat csak úgy, a maguk öröméért. Ha már festünk, abból kiállítást akarunk. Ha kertészkedünk, legyen belőle
A kártyalap akkor bukkant fel, amikor már senki sem várt új lapot. Az asztal repedezett volt, az asztaltársaság hallgatag. Nem játszottak, már rég nem —
Egy hűvös, őszi estén Balázs a Mesefa tövében guggolt. A levelek halk zizegése közé valami új hang keveredett – egy kíváncsi susogás, mintha a fa
Múzeumba járni sokáig egyfajta ünnepi tevékenység volt. Iskolai kirándulások, különleges családi program, egy-egy szabad délután fénypontja. Manapság, a digitalizáció és az információk azonnali elérhetőségének korában,
Van valami egészen megfoghatatlan bája az esőnek. Amikor az égre borulnak a felhők, és az első cseppek koppanni kezdenek az ablakpárkányon, valami bennünk is átvált.