Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – A kis teknős nagy álma
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis teknős, akit Tominak hívtak. Tomi lassú volt, de rendkívül türelmes és kitartó. Mindig is arról álmodott, hogy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis teknős, akit Tominak hívtak. Tomi lassú volt, de rendkívül türelmes és kitartó. Mindig is arról álmodott, hogy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy barátságos sündisznó, akit Simi néven ismertek. Simi kedvessége és segítőkészsége miatt mindenki szerette őt az erdőben. Egy nap
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis tó mélyén egy apró hal, akit Pici néven ismertek. Pici kicsi volt, de rendkívül kíváncsi és okos.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kicsi béka, akit Bubi néven ismertek. Bubi nem volt nagy és erős, de rendkívül bátor volt. A tó
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis hangya, akit Alinak hívtak. Ali híres volt szorgalmáról és kitartásáról, és mindig segített a hangyaboly többi lakójának.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy okos róka, akit Rózi néven ismertek. Rózi híres volt éles eszéről és ügyességéről, de egy nap valami különlegesről
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyönyörű pillangó, akit Szivárványnak hívtak. Szivárvány különleges volt, mert szárnyai minden színben ragyogtak, és varázserővel rendelkezett. Egy nap,
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi mókus, akit Csillának hívtak. Csilla mindig szeretett kalandozni és felfedezni az erdő legeldugottabb zugait. Egy nap, amikor
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis teknős, akit Terka néven ismertek. Terka lassan mozgott, de rendkívül türelmes és kitartó volt. Egy nap hallott
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis egérke, akit Móricnak hívtak. Móric mindig is nagy álmodozó volt, és arról álmodott, hogy egyszer eljut a
Volt egyszer egy tó, amelyet csak azok ismertek, akik elég türelmesek voltak, hogy eltévedjenek. Nem szerepelt térképeken, nem vezetett hozzá aszfaltút – csak egy keskeny
Egy forró nyári napon Balázs a Mesefa árnyékában heverészett. A távolból mély motorzúgás hallatszott, ahogy egy nehéz jármű lassan gurult el az utca végén. Balázs
Van, amit csak egyszer hallunk – mégis örökre ott marad bennünk. Vannak mondatok, amik nem harsányak, nem bonyolultak, nem különösebben szép mondatszerkezetűek – mégis belénk
Mira egyedül dolgozott a kis műtermében, egy hegyvidéki falucska peremén, ahol a köd reggelente belesuttogott az ablakokba, és a csönd megvédte a gondolatokat a világ
Egy szeles délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a fák hajladoztak, mintha hullámok lennének, és a levelek zizegése olyan volt, mint a tenger morajlása. A
Mert a boldogság nem mindig hangos. Néha csak csendben elsétál melletted, és rád mosolyog. Van, hogy hajt a nap, zakatol a gondolat, és csak mész
Aiko kisgyerekként gyakran töltötte a nyári szüneteket nagyszülei kertjében, a város szélén, ahol a levegő csendes volt, és a fák beszéltek, ha elég halkan hallgattál.
Egy kora reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben az ébredő város zajaival telt meg a levegő. A távolból dudálás hallatszott, nevetés, kopogó esőcseppek az
Nem kell nagy dolgokat tenned, hogy valakinek nagyot jelents. Volt már olyan napod, amikor valaki csak egy mondatot mondott, mégis egész napra veled maradt? Egy