Egy színes nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a kertben csicsergő verebeket figyelte. Egyikük mindig megpróbálta utánozni a másikat, de a hangja rekedten
Egy vasárnap délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. A felhők lassan úsztak az égen, egyik olyan volt, mint egy bárány, a másik, mint egy hajó,
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A kert végében a hordóból csöpögő víz körül apró tócsák gyűltek, és Balázs kíváncsian hajolt föléjük. De
Egy késő délután Balázs a Mesefa tövében kuporgott. A lombok között a nap arany fénycsíkokat szőtt, mintha titkos jeleket küldene. Balázs kezében egy kicsi, narancsszín
Aznap Balázs a Mesefa alatt játszott kisautóival. Kanyargós pályát rajzolt a homokba, és sorban tologatta rajta az autókat. A piros mindig nyert, a kék néha
A kert fölött magas, fehér felhők úsztak. Balázs a Mesefa alatt ült, egy repülős könyvet lapozgatott. A képeken vitorlázó repülők, vadászgépek, helikopterek – mind másként
Aznap a kert fölött lágy, langyos szél járt. Balázs a Mesefa tövében ült, és fadarabokból próbált kis hidat építeni egy pocsolya fölé. Néha csobbanva esett
Aznap a kert még csupa deres volt, a levegőben hideg, csípős illat szállt. Balázs a Mesefa tövében kuporgott, a kezében egy forró teásbögrével. A fa
Aznap délután az ég komor felhőkkel borult be. Balázs a Mesefa tövében ült, és hallgatta az eső első cseppjeinek halk kopogását. A levegőben friss, földes
Aznap este Balázs szokatlanul sokáig fennmaradt. A kert fölött már sötétedett, a levegőben érezni lehetett az esti harmat illatát. A Mesefa csendben állt, mintha aludna,
A hegyek fölött, a völgyeken át, a tengerek felett és a rétek fölött utazott a Szél. Nem volt otthona, nem volt alakja, és senki sem
A délutáni nap aranyfénye puhán szűrődött át a Mesefa levelein. Balázs a fa tövében ült, lábait keresztbe tette, és kíváncsian nézett fel a magasba. –
A hegyek ölelésében, ahol a köd reggelente lágyan simogatja a fenyők ágait, élt egy aprócska forrás. Tiszta volt, friss és bátortalan. A víz halkan csordogált,
Egy meleg, nyári estén Balázs a Mesefa tövébe kuporodott. A csillagok gyengéden pislogtak az égen, mintha mindegyik csak neki kacsintana. A Mesefa mély hangon megszólalt:
Egyszer volt, hol nem volt, egy völgy közepén állt egy fa, amilyenhez hasonlót még senki sem látott. Törzse erős volt, ám kérgén aranyló fény futott
Egy hatalmas tölgyfa legfelső ágán élt egy apró levél, akit Lina-nak hívtak. Egész nyáron át fürdött a napfényben, hallgatta a madarak énekét, és hintázott a
A Hajnalfény Völgyében, ahol a harmatcseppek gyémántként ragyognak a fűszálakon, élt egy apró, de különleges szitakötő, akit Luména-nak hívtak. Nem volt nagyobb egy virágsziromnál, ám
Egy napsütéses délutánon Benedek mackó békésen üldögélt a párnák között. A nyakában ott lógott a kedvenc piros-fehér kockás sálja, amit a kis gazdája, Máté adott
Egyszer, nagyon régen, amikor az ég még fiatalabb volt, élt egy aprócska csillag, akit Lyra-nak hívtak. Nem volt nagy és fényes, mint a többi csillag,
