Aznap délután Balázs a Mesefa alatt ült, és kavicsokat rendezett sorba, mintha apró házikókat építene belőlük. A nap melegen sütött, de a szél épp csak
Egy csendes délután volt. A levegőben friss esőillat kavargott, a Mesefa levelei közt apró vízcseppek hintáztak. Balázs a fa tövében ült, lábát a nedves fűbe
Egy délután, amikor az eső csak úgy suttogva esett, Balázs a Mesefa tövében kuporgott, kezében egy vizes könyvvel. Az oldalai kicsit összeragadtak, a betűk néhol
Aznap délután Balázs egy különösen szép követ talált. Simára csiszolta a patak, olyan volt, mint egy mini lapos kavicsvilág: egyik oldala sötétzöld, a másik barna,
Egy ködös, nyúlós délutánon Balázs elbújt a Mesefa tövében. Aznap valahogy semmi nem volt elég érdekes. Az új játszóházban is járt már – csúszda, párnahegy,
A délután egészen jól alakult. Se különösebben jó, se rossz. Balázs a Mesefa alatt ült, és a nadrágján egy halvány lisztfoltot nézegetett. Aznap a nagymamája
Egy szellős, zizegős délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Kezében egy botot forgatott, amiből egy pillangót akart faragni – vagy hajót… vagy talán egy fűnyíró
Aznap délután Balázs bokáig sárosan ült le a Mesefa tövébe. A nadrágján barnás pacák, a cipőjén csatakos foltok, a haján egy falevél csücsült. A keze
Egy kora őszi napon Balázs a Mesefa alatt üldögélt, térdét felhúzta, az állát a kezére tette. A levelek még zöldek voltak, de a nap már
Egy délután Balázs csendesen figyelte a levelek lassú, lebegő táncát. Ősz közeledett. A fű már nem volt olyan harsány, a nap nem olyan heves. Balázs
Egy régi, eldugott városrészben állt egy különös könyvtár, amit csak kevesen ismertek. Nem volt tábla az ajtaja felett, nem hirdettek róla plakátokat, mégis mindig akadt,
A délutáni nap aranyszínűen szűrődött át a Mesefa lombjai között. Balázs a puha fűben ült, és hallgatta, ahogy a levelek finoman susognak. A Mesefa mély,
A világ legészakibb sarkában, ahol a nap télen is csak halkan mosolyog a horizont mögül, élt egy kis fóka, akit Lunának hívtak. Luna különleges volt
Volt egyszer egy kislány, akit Elzának hívtak. Elza táncolni tanult – minden nap gyakorolt a nagy, világos teremben, ahol a falon egyetlen dolog mozdult vele
Egy meleg, szelíd délutánon Balázs a Mesefa árnyékában ült. A fa lombjai között madarak csiviteltek, a levegőben édes, gyantás illat lebegett. Balázs a fűbe feküdt,
Volt egyszer egy kislány, akit Lénának hívtak. Léna imádta a tavaszt, amikor minden virág illatozott, és a szél is mintha mosolyogva simította volna végig a
Az öreg halász minden reggel ugyanarra a padra ült, a tengerparti sétány legszélére. A szél mindig megcibálta a kabátját, a hullámok pedig szinte a lábáig
Egy szelíd, napsütéses délutánon Balázs a Mesefa árnyékába húzódott. A levelek finoman susogtak a szélben, és a fa mély, zengő hangon megszólalt: – Balázs, ma
Egyszer, valahol a csillagok között, volt egy hely, amit úgy hívtak: Fénymező. Ott nem voltak szavak, sem idő, csak színek, fények, és az érzések halk
