Kategória: Mese

Egy este Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. A nap már lebukott a fák mögé, de az ég még parázslott halvány rózsaszínben. Balázs vállára lassan

Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, lába köré kanyarodott a fű, vállára rásimult egy meleg sugár. Belül csend volt benne, de nem a nyugalom

Egy délután Balázs csendesen ült a Mesefa alatt. A fák lombjai között átszűrődött a fény, az árnyékok lágyan elnyúltak a földön. Balázs valahogy máshogy érezte

Egy délután Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. Az ég halvány rózsaszínbe hajlott, a fűben hangyák mászkáltak, mintha mind tudnák, merre mennek. Balázs viszont nem

Egy délután Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. Az ég pasztellkékre fakult, a levelek alig mozdultak. Balázs nem tudta pontosan, mi bántja. Nem volt szomorú

Egy délután Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. Az ég pasztellkékre fakult, a levelek alig mozdultak. Balázs nem tudta pontosan, mi bántja. Nem volt szomorú

Egy langyos nyári reggel Balázs csendben ült a Mesefa tövében. A fű még harmatos volt, a levegő olyan, mint egy álom utáni félmosoly. Balázs nem

Egy napsütéses reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és az ujjával dobolt a térdén. Valami kis ritmus motoszkált benne, valami, amit nem tudott kifejezni –

Balázs egy padon üldögélt a Mesefa tövében, lába a levegőben lógott. A tó csendes volt, csak egy-egy hullám fodrozta a felszínt. A túlparton házak sorakoztak,

Egy tavaszi reggelen Balázs a Mesefa alatt feküdt, a fűben egy falevelet pörgetve. A levegő illata friss volt, mint amikor a világ újrakezdődik, és Balázs