Mindennapok
Meddig?
Vannak szavak, amelyek többet kérdeznek, mint amennyit kimondanak. A „Meddig?” ilyen szó. Rövid, halk, mégis súlyos. Ott visszhangzik minden döntés, minden küzdelem, minden várakozás mögött.
Vannak szavak, amelyek többet kérdeznek, mint amennyit kimondanak. A „Meddig?” ilyen szó. Rövid, halk, mégis súlyos. Ott visszhangzik minden döntés, minden küzdelem, minden várakozás mögött.
Amikor döntés előtt állunk, gyakran egyetlen kérdés marad bennünk: „Merre?”Merre menjek? Merre forduljak? Merre visz az utam? Ez a rövid szó sokkal többet hordoz, mint
Az élet egyik legnagyobb kérdése sokszor nem az, hogy miért, hogyan vagy mit. Hanem egyszerűen ez: „Hol?” – Hol a helyem a világban? – Hol
Minden ember életében eljön a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: „Kiért teszem mindezt?” Az élet nemcsak arról szól, hogy mit akarunk elérni, vagy hogyan
Vannak kérdések, amelyek meghatározzák az életünket. Rövid, egyszerű szavak, mégis sorsfordító erő rejlik bennük. Ilyen a „Kivel?” is. Mert bármit is teszünk, bármerre is indulunk,
Az idő különös dolog. Folyamatosan telik, de sosem tudjuk megfogni. A múlt már mögöttünk van, a jövő még előttünk, és közben csak a jelen pillanatot
Van egy kérdés, amely egyszerűnek tűnik, mégis újra és újra megakaszt bennünket. Egyetlen rövid szó: „Mit?” Ez a kérdés a konkrétumokról szól. Míg a „miért”
Van egy szó, amely minden ember életében újra és újra felbukkan. Egy kérdés, amit a gyerekek végtelen türelemmel, a felnőttek gyakran bosszankodva, a tudósok megszállottan,
Képzeld el, hogy előtted egy fehér vászon van, mellette néhány színes festék, a kezedben pedig egy ecset. Nincs szabály, nincs elvárás – csak te vagy
Képzeld el, hogy egyetlen napra eltűnne a víz a világból. Nem lenne, amivel leöblítsd a szomjadat, nem lenne, amiben fürödj, nem zubogna a patak, nem
Gyakran mondjuk, hogy két ember „egy hullámhosszon van” vagy „megvan a kémia közöttük”. Ezek nem csak jól hangzó kifejezések. A kutatások szerint tényleg előfordul, hogy
A ház régi volt, olyan régi, hogy a falai már magukban zúgták az idő történeteit. A festék itt-ott repedezett, mintha egy másik világ próbálna áttörni
Az ősz lassan, bársonyos léptekkel érkezett meg a kis házba, és szinte észrevétlenül ölelte körbe a nappalit. A fa ablakkereten át beszűrődő aranyfény úgy keveredett
A régi ház ablakán át aranyszínű fény ömlött be, mintha maga a nap is megpihent volna egy kicsit az őszi táj fölött. A kertben a
A pálya peremén fényben úszott a reggel. A nap sugarai olyan élénken csillantak meg a homokon, mintha aranypor hullott volna az égből. A nézőtér örvénylő
A Napfényversenypályán már kora reggeltől pezsegtek az izgalmak. A tribünökön zsivajlott a tömeg, a napfény pedig úgy táncolt a színes zászlókon, mintha maga is kíváncsi
Hópelyhecskék Falucska a világ egyik legbékésebb helyén húzódott meg, ahol minden ház olyan volt, mintha mézeskalácsból gyúrták volna. A tetőkön vastagon ült a hó, az
A reggel csendesen simította végig a műterem ablakát. A halvány napsugár úgy kúszott be a deszkapadlóra, mintha halkan kopogtatna, engedélyt kérve, hogy beléphessen. Odabent minden
Az öreg hölgy minden reggel ugyanazzal a mosollyal lépett ki a házából. A szomszédok megszokták már, hogy mindig köszön, mindig van egy kedves szava, és