Van egy nap az évben, amikor minden az önfeledt nevetésről, ugrálóvárakról, szivárványszínű lufikról, vattacukorról, mesékről és csillogó szemekről szól. Egy nap, amikor a felnőttek végre
Múzeumba járni sokáig egyfajta ünnepi tevékenység volt. Iskolai kirándulások, különleges családi program, egy-egy szabad délután fénypontja. Manapság, a digitalizáció és az információk azonnali elérhetőségének korában,
Egy ember, egy ötlet, egy cselekedet. Néha ennyi kell ahhoz, hogy a világ jobbra forduljon. A Vöröskereszt története is így kezdődött: egy emberrel, aki nem
Van egy nap az évben, amikor minden virág, ölelés és szívből jövő szó egyetlen irányba mutat: az édesanyák felé. És bár tudjuk, hogy ezt az
Manapság, amikor az információ folyamatosan áramlik a zsebünkben lapuló eszközökön keresztül, hajlamosak vagyunk természetesnek venni azt, hogy mindig és mindenhol tudhatunk a világ dolgairól. Pedig
A legtöbb embernek május 1. csupán egy piros betűs nap a naptárban – munkaszüneti nap, tavaszi pihenés, majális, virsli, sör, zene. De tudod, mit is
Mikor táncoltál utoljára? Nem, nem a színpadon. Nem a közönség előtt. Csak úgy. Magadnak. Mert jól esett, mert elragadott a zene, mert élni akartál.A tánc
A munka a mindennapjaink része. Felkelünk, készülődünk, elindulunk – mert dolgozni kell, mert dolgozni akarunk. De van, akinek a munkanapja soha nem ér véget. Akinek
Van valami különös varázs abban, amikor kinyitsz egy könyvet. A kezedben tartasz néhány papírlapot – mégis ott van benne az egész világ. Történetek, gondolatok, sorsok,
Képzeld el, hogy kapsz egy gyönyörű ajándékot – egy zöldellő, virágzó kertet, kristálytiszta patakkal, madárdallal, napfényes rétekkel. Azt mondják: ez a tied. Használd, élvezd, vigyázz
Ha van valami, ami nál nál gyorsabban visszarepít az időben, mint egy fotó vagy egy dal, akkor az az illat. A nyár illatai pedig külön
A nő, aki vízre lépett – Egy történet arról, amikor a lélek táncolni kezd Nem volt neve. Legalábbis senki nem tudta. Amikor megérkezett, a tó
Egy délután, amikor a kert madarai is halkan csiviteltek, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Ma valamiért nem volt kedve beszélni. Nem azért, mert szomorú volt.
A magyar népi bölcsességek világában kevés olyan közmondás van, amely ennyire szűkszavúan, mégis mélyen kifejezi az élet kiszámíthatatlanságát és az egzisztenciális bizonytalanságot, mint a „Köd
Tilo, a teknős és a zátony titka – Egy tenger alatti utazás meséje Valahol messze, ahol a napfény táncol a tenger tetején, és a víz
Egy délután, amikor az ég alig dörzsölte ki a szemét, Balázs újra a Mesefa alá kuporodott. Az avar illata, a gyökerek melegsége ismerős volt. Ma
Volt egyszer egy nyár… vagy inkább sok nyár. Amikor nem volt klíma, nem volt mobil, és a „nyaralás” egy balatoni sátorhelyet vagy egy nagymama udvarát
Timia és a méhecske – Egy különleges barátság története Egyszer, valahol a dzsungel szélén, élt egy fiatal tigrislány, akit Timiának hívtak. Timia nem volt olyan,
Egy borongós reggelen Balázs a Mesefa tövében ült. Az iskola felé zúgtak a buszok, egyre gyorsabban, egyre türelmetlenebbül. – Miért kell mindig rohanni? – morfondírozott.
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency
