Van egy nap az évben, amikor minden az önfeledt nevetésről, ugrálóvárakról, szivárványszínű lufikról, vattacukorról, mesékről és csillogó szemekről szól. Egy nap, amikor a felnőttek végre
Múzeumba járni sokáig egyfajta ünnepi tevékenység volt. Iskolai kirándulások, különleges családi program, egy-egy szabad délután fénypontja. Manapság, a digitalizáció és az információk azonnali elérhetőségének korában,
Egy ember, egy ötlet, egy cselekedet. Néha ennyi kell ahhoz, hogy a világ jobbra forduljon. A Vöröskereszt története is így kezdődött: egy emberrel, aki nem
Van egy nap az évben, amikor minden virág, ölelés és szívből jövő szó egyetlen irányba mutat: az édesanyák felé. És bár tudjuk, hogy ezt az
Manapság, amikor az információ folyamatosan áramlik a zsebünkben lapuló eszközökön keresztül, hajlamosak vagyunk természetesnek venni azt, hogy mindig és mindenhol tudhatunk a világ dolgairól. Pedig
A legtöbb embernek május 1. csupán egy piros betűs nap a naptárban – munkaszüneti nap, tavaszi pihenés, majális, virsli, sör, zene. De tudod, mit is
Mikor táncoltál utoljára? Nem, nem a színpadon. Nem a közönség előtt. Csak úgy. Magadnak. Mert jól esett, mert elragadott a zene, mert élni akartál.A tánc
A munka a mindennapjaink része. Felkelünk, készülődünk, elindulunk – mert dolgozni kell, mert dolgozni akarunk. De van, akinek a munkanapja soha nem ér véget. Akinek
Van valami különös varázs abban, amikor kinyitsz egy könyvet. A kezedben tartasz néhány papírlapot – mégis ott van benne az egész világ. Történetek, gondolatok, sorsok,
Képzeld el, hogy kapsz egy gyönyörű ajándékot – egy zöldellő, virágzó kertet, kristálytiszta patakkal, madárdallal, napfényes rétekkel. Azt mondják: ez a tied. Használd, élvezd, vigyázz
Volt egyszer egy fiú, akit Elian-nak hívtak, és aki a Sivatag Peremén élt, ahol a homok találkozott az éggel. Elian nem volt különleges – legalábbis
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek halkan zizegtek, mintha suttogtak volna egymásnak. A fa mély, meleg hangon szólt: – Ma elrepítelek
Vannak szavak, amelyek többet kérdeznek, mint amennyit kimondanak. A „Meddig?” ilyen szó. Rövid, halk, mégis súlyos. Ott visszhangzik minden döntés, minden küzdelem, minden várakozás mögött.
Az erdő mélyén, ahol a köd minden reggel ezüstszálakat fűzött a fák ágai közé, élt egy öregember, akit mindenki csak Bölcs Benedeknek hívott. Nem azért,
Egy forró nyári délutánon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek halkan susogtak, mintha mesélni kezdenének. A fa mély, lágy hangon szólt: – Készen állsz
Amikor döntés előtt állunk, gyakran egyetlen kérdés marad bennünk: „Merre?”Merre menjek? Merre forduljak? Merre visz az utam? Ez a rövid szó sokkal többet hordoz, mint
Volt egyszer egy lány, akit Mira-nak hívtak. A tenger mellett nőtt fel, és már kislányként is hallotta, ahogy a hullámok suttognak. Nem szavakkal beszéltek hozzá,
A Mesefa alatti fű még hűvös volt a reggeli harmattól, amikor Balázs odabújt a fa törzséhez. A madarak csiripelése puhán ringott a lombok között, a
Az élet egyik legnagyobb kérdése sokszor nem az, hogy miért, hogyan vagy mit. Hanem egyszerűen ez: „Hol?” – Hol a helyem a világban? – Hol
