Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos ország, ahol a hegyek az égig értek, és az égbolt mindig ragyogóan kék volt. Ezen a mesebeli tájon, ahol a napfény táncot járt a sziklákon és a fák lombjain, élt egy kis falu, melynek lakói híresek voltak vendégszeretetükről és boldogságukról.
A falu fölött magasodó legmagasabb hegy csúcsán egy különleges forrás fakadt, melynek vize aranyszínű volt. A legenda szerint, aki megfürdik ebben a forrásban, örökké boldog lesz és soha többé nem ismeri a bánatot. De az út a forráshoz hosszú és nehéz volt, tele kihívásokkal és rejtélyekkel.
Egy szép napon, amikor a nap épp elbújt egy felhő mögött, és az eső halkan kezdett csepegni, egy csodálatos szivárvány jelent meg az égbolton, ívével átölelve a hegyeket. A szivárvány a falu egyik legbátrabb fiatalját, Lilát hívta, aki mindig is arról álmodott, hogy megtalálja a forrást és megosztja annak varázsát a falu lakóival.
Lila elindult az ösvényen, mely a hegyek közé vezetett. Útja során találkozott különféle mesebeli lényekkel: beszélő madarakkal, jószívű trollokkal és bölcs varázslókkal, akik mind segítettek neki valamilyen módon. Ahogy egyre magasabbra jutott, a táj egyre gyönyörűbbé vált, a virágok színe egyre élénkebb lett, és a levegő egyre tisztább.
Végül, hosszú és kalandos út után, Lila elérte a hegy csúcsát és megtalálta az aranyszínű forrást. Megfürdött benne, és ahogy a víz végiggördült bőrén, érezte, ahogy a boldogság elárasztja szívét. Visszatérve a faluba, Lila mesélt a forrás csodájáról, és azóta minden évben a falu lakói közösen felkerekedtek, hogy részesüljenek a varázslatból.
Azóta is, amikor esik az eső és a szivárvány felragyog az égbolton, a falusiak hálával és örömmel emlékeznek vissza Lila bátor útjára, és a hegyek között megbúvó varázslatos forrásra, mely örökre megváltoztatta életüket.
