A szoba ünnepi pompában ragyogott. A kandalló meleg fényével és a karácsonyfa csillogó díszeivel a helyiség szinte megtelt a karácsony varázslatával. A karácsonyfa alatt színes ajándékcsomagok sorakoztak, a tűlevelek között pedig apró, pislogó fények táncoltak, mintha az éjszakai csillagok költöztek volna le a földre. A kandallóban ropogó tűz és a finom fahéjas sütemény illata még otthonosabbá tette az estét.
A szoba közepén ott ült maga Mikulás, egy hatalmas, piros bársonyszékben. Méltóságteljes alakja a karácsony megtestesítője volt: fehér szakálla lágyan omlott le a mellkasán, piros köpenyét arany díszítések szegélyezték, és fekete csizmája csillogott, mintha épp most lépett volna be a frissen hullott hóból. Az arcán széles, meleg mosoly ült, a szemei pedig bölcsességgel és szeretettel csillogtak.
A Mikulás kezében egy gondosan becsomagolt ajándékot tartott. A csomagolás arany és piros színekben pompázott, a tetején egy nagy piros masni trónolt. Az ajándékot éppen egy kisfiúnak nyújtotta, aki izgatottan állt előtte. A kisfiú, talán öt-hat éves lehetett, arca kipirult az izgalomtól. Szőke hajtincsei kicsit rendezetlenül lógtak a homlokába, és nagy, kíváncsi szemei izgatottan csillogtak.
A kisfiú pulóverén karácsonyi minta futott végig – rénszarvasok és hópelyhek díszítették, ahogy a kis csizmája halk neszt hagyott a puha szőnyegen. Két apró keze előre nyúlt, hogy átvegye a Mikulástól a csomagot. Az ajándék szinte nagyobb volt, mint ő maga, de ez csak még különlegesebbé tette a pillanatot.
– Ez a tiéd, kisfiam – mondta a Mikulás mély, kedves hangján, miközben átnyújtotta az ajándékot. A kisfiú szeme még jobban elkerekedett, és szinte suttogva mondta:
– Tényleg nekem? Köszönöm, Mikulás bácsi!
A Mikulás elmosolyodott, és bólintott. – Megérdemled. Nagyon jó fiú voltál idén.
A kisfiú óvatosan fogta meg a csomagot, mintha attól félne, hogy a varázslat eltörhet, ha nem vigyáz eléggé. Az arca sugárzott a boldogságtól, ahogy ránézett az ajándékra, majd újra a Mikulásra pillantott, mintha még mindig nehezen hinné el, hogy a nagy, legendás Mikulás valóban itt van előtte.
A kandalló ropogása és a karácsonyi fények csillogása mellett a pillanat tökéletes volt. A Mikulás hátradőlt a székében, és mosolyogva nézte, ahogy a kisfiú a karácsonyfa mellé lépett, hogy kibontsa az ajándékot. A csomagolópapír halk sercegése betöltötte a szobát, és a kisfiú izgatott kiáltása hallatszott, amikor meglátta, mi van a csomagban.
A Mikulás elégedetten figyelte a kisfiút, szívét melegség töltötte el. Tudta, hogy ezek a pillanatok, a tiszta, őszinte öröm, ami egy gyermek arcán tükröződik, jelentik az ünnep valódi lényegét. A szeretet, az adás öröme és az a varázslat, amely egy pillanatra összehozza az embereket, mind itt volt ebben a szobában.
Ahogy a kisfiú a játékát szorongatva felnézett a Mikulásra, egy újabb boldog „köszönöm” csúszott ki az ajkán. A Mikulás mosolyogva visszaintegetett, majd megsimogatta a szakállát, és a kandalló tüzének meleg fényében tovább üldögélt, élvezve ezt a csodás karácsonyi pillanatot.
