Egy borongós szeptemberi napon Balázs az iskolaudvar szélén üldögélt. A többiek fociztak, szaladgáltak, nevettek. Már több mint egy hete tartott az iskola, de Balázs még
Volt egyszer egy nap, ami nem akart elmúlni. Olyan volt, mint egy puha takaró, amit magadra húznál, és azt kívánnád: ne kelljen soha visszahajtani. Ez
Egy szikrázó reggelen Balázs a Mesefa tövében játszott. Mindenféle autókat tologatott a fűben: volt ott tűzoltó, versenyautó, traktor, és persze… egy fekete, morcos, izmos kis
Aznap délután a felhők lassan úsztak az égen, és Balázs a Mesefa tövében fekve figyelte, ahogy egyik a másik után sodródik el. A játszótéren gyerekek
Aznap délután a levegőben már ott volt az ősz illata. A szél langyosan simogatta Balázs arcát, miközben a Mesefa tövében ült, és a felhőket bámulta.
Egy szeles, napsütéses délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt. A játszótéren nevetés, szavak, hangok cikáztak körülötte – valaki folyamatosan beszélt, mesélt, kérdezett, mondott… és nem
Egy puha, ölelős reggelen Balázs csendesen üldögélt a Mesefa tövében. Nem volt se szomorú, se igazán vidám. Csak úgy… vágyott valamire. Talán egy ölelésre. Olyanra,
Egy ragyogó reggelen Balázs a Mesefa tövében nyújtózott egy nagyot. A napfény apró foltokat szórt a fűre, a madarak pedig elkezdték reggeli kórusukat. – Csip-csip-csip…
Egy esős, álmos délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. Az esőcseppek puhán pöttyözték a leveleket, mintha valaki csendesen dobolna egy takarón. Balázs az ölébe húzta
Egy csípős reggelen Balázs a Mesefa alatt meleg teát kortyolgatott. Az iskolai hét kissé zsúfoltra sikerült, és most jó volt csak… ülni. – Van olyan
Tikitaka, a dzsungel őre – egy színes csőrű igazságkereső meséje Mélyen a Dzselapa-esőerdő szívében, ahol a levegő mindig párás, a lombok örökké zöldek, és a
Egy borongós szeptemberi napon Balázs az iskolaudvar szélén üldögélt. A többiek fociztak, szaladgáltak, nevettek. Már több mint egy hete tartott az iskola, de Balázs még
Nyár. Hőség. Te a fagyiddal hűsölsz a kanapén, a kutyád pedig ott ül veled szemben, a nyelvét lógatva, és olyan szemekkel néz rád, mint amikor
Csiribiri, a szivárványszínű elefánt – egy kedves mese egy különleges kis ormányosról Volt egyszer, nagyon messze innen, egy dzsungel, amit még a madarak is csak
Volt egyszer egy nap, ami nem akart elmúlni. Olyan volt, mint egy puha takaró, amit magadra húznál, és azt kívánnád: ne kelljen soha visszahajtani. Ez
Egy 4 éves gyerek világa tele van felfedezéssel, fantáziával és mozgással. Ebben a korban a kíváncsiság határtalan, a beszéd fejlődik, az akarat egyre erősebb –
Egyszer nagyon régen, egy olyan erdő mélyén, amit még a térképek sem mertek lerajzolni, élt egy aprócska lény. Bundája puha volt, mint a hajnali köd,
Egy szikrázó reggelen Balázs a Mesefa tövében játszott. Mindenféle autókat tologatott a fűben: volt ott tűzoltó, versenyautó, traktor, és persze… egy fekete, morcos, izmos kis
Van az az ember, akivel egykor minden nap beszéltetek. Lehet, hogy szerelmi kapcsolat volt, lehet, hogy barátság. A lényeg ugyanaz: valaha közeli volt, most meg
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency
