Egy langyos tavaszi délután Balázs a Mesefa tövében guggolt, és egy barna falevél mögött egy apró, rezzenő gyíkot figyelt. Az állat olyan halkan mozdult, hogy
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa alatt egy akváriumot rajzolt az ujjával a porba. Oda képzelt egy aranyhalat is. Pici volt, aranyszínű, két nagy
Balázs az asztal mellett játszott. Sorba rakta a kisautókat: piros, kék, fekete… De volt egy, amit mindig a doboz aljáról szedett elő. Egy lila sportautó.
Egy esős reggelen Balázs nem szívesen indult iskolába. A cipője nedves volt, az esernyője mindig becsukódott, és a kabátja belül hideg. És valahogy… nem esett
Egy olyan napon, amikor a világ mintha egy picit fakóbbnak tűnt, Balázs a Mesefa tövébe telepedett. Minden zöld volt, minden rendben volt, mégis hiányzott valami.
Egy különösen csöndes estén Balázs a Mesefa tövében feküdt, a fűre támasztotta a fejét, és a csillagokat nézte. Nem volt szomorú. Nem is magányos. Csak…
Aznap Balázs az iskola után egyedül ült a Mesefa alatt. Egy barátja, akivel szinte mindent együtt csinált, ma másokkal nevetett a szünetben. Nem bántotta, csak…
Egy borongós szeptemberi napon Balázs az iskolaudvar szélén üldögélt. A többiek fociztak, szaladgáltak, nevettek. Már több mint egy hete tartott az iskola, de Balázs még
Volt egyszer egy nap, ami nem akart elmúlni. Olyan volt, mint egy puha takaró, amit magadra húznál, és azt kívánnád: ne kelljen soha visszahajtani. Ez
Egy szikrázó reggelen Balázs a Mesefa tövében játszott. Mindenféle autókat tologatott a fűben: volt ott tűzoltó, versenyautó, traktor, és persze… egy fekete, morcos, izmos kis
Az erdő szélén, egy nagy tölgyfa odvában élt egy apró mosómedve, Panni. Panni imádta a hideg estéket, mert ilyenkor beburkolózhatott a kedvenc, kék-csíkos takarójába, amit
Az ősz sárgás fényben fürdette a Mesefát, amikor Balázs újra letelepedett a fa tövében. A levelek már nem zölden, hanem aranylóan zizegtek a szélben, mintha
Egy régi tengerparti házban, ahol a hullámok halkan meséltek a partnak, élt egy asszony, Marilla, aki minden reggel különleges kávét főzött. Nem volt abban semmi
Minden ember életében eljön a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: „Kiért teszem mindezt?” Az élet nemcsak arról szól, hogy mit akarunk elérni, vagy hogyan
Aznap reggel a Mesefa levelei halkan hullámzó ritmusban rezdültek. Mintha tengerhullámok zúgnának odafent, valahol az ágak között. Balázs összebújt a fa tövében, térdeit felhúzta, és
Vannak kérdések, amelyek meghatározzák az életünket. Rövid, egyszerű szavak, mégis sorsfordító erő rejlik bennük. Ilyen a „Kivel?” is. Mert bármit is teszünk, bármerre is indulunk,
Volt egyszer egy erdő, ahol minden fa tudott suttogni. Nem hangosan, csak épp annyira, hogy aki tiszta szívvel hallgatott, megértse. Ebben az erdőben élt Liena,
Aznap a Mesefa alig zizegett. Mintha aludni akarna, vagy épp csak valami egészen finom, halk történetet tartogatna a fű között. Balázs a fa tövébe kuporodott,
Az idő különös dolog. Folyamatosan telik, de sosem tudjuk megfogni. A múlt már mögöttünk van, a jövő még előttünk, és közben csak a jelen pillanatot
