Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Berci, a boldog kisbusz
Egy kora reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben az ébredő város zajaival telt meg a levegő. A távolból dudálás hallatszott, nevetés, kopogó esőcseppek az
Egy kora reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben az ébredő város zajaival telt meg a levegő. A távolból dudálás hallatszott, nevetés, kopogó esőcseppek az
Egy szikrázó tavaszi reggelen Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, a tenyerében egy különös levelet forgatva. A varázskönyv ekkor halkan felnyílt, és a lapok között egy
Egy esős délután Balázs a Mesefa alatt olvasgatott, amikor hirtelen egy levelekkel teli szellő csapott végig a kertben. A fa megremegett, és a varázskönyv lapozni
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa tövében szunyókált. A levelek zizegése szinte altatóként ringatta, mígnem a varázskönyv újra kinyílt, és egy pihe-puha történet bújt
Egy borongós reggelen Balázs a Mesefa tövében ült, és arra gondolt, milyen jó lenne utazni – de nem repülőn, nem hajón, és nem is űrhajón.
Egy különösen vidám reggelen Balázs már korán a Mesefa alatt ült. A levegő édes volt, madárdal csilingelt minden irányból, és a fa kérge melegen simogatta
Egy csendes, harmatos reggelen Balázs újra a Mesefa alatt ült. A harmatcseppek gyöngyökként csillogtak a leveleken, és a levegőben valami titokzatos illat lebegett – mintha
Amikor Balázs köntöst öltött, és a mesefa alatt leült, mindig történt valami varázslatos. Aznap este is így volt. A levelek zizegve meséltek, és a fa
Egy hideg téli estén Balázs pizsamában, álmos szemekkel kucorgott a Mesefa alatt. A szobában már minden sötét volt, csak egy kicsi lámpa világított. A varázskönyv
Egy derűs nyári reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és figyelte, ahogy a fák levelei játékosan kergetik egymást a szélben. A varázskönyv halkan reccsent egyet,
A Flamingók városa – A Fény Kupolájának legendája Volt egyszer egy tó, amely nem csupán vízzel telt, hanem a hajnal és az alkony színeivel is.
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa tövében ült, és a tó tükrét figyelte. Az eső épp elállt, apró gyűrűk futottak szét a víz felszínén, a
Van egy régi mondás: „A figyelem a legértékesebb valuta.” Ha ez valaha igaz volt, akkor 2025-ben biztosan. Minden eszköz, platform és alkalmazás a figyelmünkre vadászik
Egy napsütéses délutánon, Róma szívében, a Trevi-kút hűvös vizének csobogása közepette egy kisfiú játszott. Nem volt rajta ing, csak felgyűrt nadrág, és a térdén itt-ott
Egy esős délután Balázs a Mesefa törzsének dőlt, és hallgatta az eső kopogását. A cseppek ütemesen peregtek végig a leveleken, mintha apró dobok szólaltak volna
Az otthonaink falai sokáig csak hátterek voltak: fehér, szürke, bézs színek, legfeljebb egy-egy festmény vagy poszter, amit gyorsan felakasztottunk. De az utóbbi években valami megváltozott.
Az Aranymosolyú Királynő Volt egyszer egy birodalom, amelyet a Nap és a Csillagok áldottak meg. A nép úgy mesélte, hogy amikor megszületett a királynőjük, a
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A kertet ezüstszínűvé festette a hold fénye. A fák, a bokrok, még a kerti pad is hosszú
Van egy könyv, amit olvasva sokan érezték azt, hogy valami kattan bennük, és hirtelen másképp néznek a világra. Ez Rhonda Byrne A Titok című műve,