Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis gyík, akit Fecskének hívtak. Fecske nagyon szerette a napfényt, és minden napját azzal töltötte, hogy napozott
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis medve, akit Barninak hívtak. Barni nagyon szerette a mézet, és gyakran barangolt az erdőben, hogy megtalálja
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis katicabogár, akit Pöttömnek hívtak. Pöttöm nagyon szerette a virágos réteket, ahol a nap sugarai melegen simogatták
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szorgalmas kis vakond, akit Földinek hívtak. Földi nagyon szeretett ásni, és napjait azzal töltötte, hogy alagutakat és föld
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyönyörű kis pillangó, akit Szivárványnak hívtak. Szivárvány különleges volt, mert szárnyai minden színben ragyogtak, és mindig boldogságot hozott
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy furfangos kis mókus, akit Miminek hívtak. Mimi nagyon szerette a diókat, és egész nyáron szorgosan gyűjtögette őket, hogy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy világító kis szentjánosbogár, akit Fényesnek hívtak. Fényes nagyon szerette a sötét éjszakákat, amikor a fénye beragyogta az erdőt,
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis szarvas, akit Dínónak hívtak. Dínó nagyon szerette az erdőt, és gyakran barangolt a sűrű fák között,
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ügyes kis gyík, akit Gyurinak hívtak. Gyuri nagyon szerette a napfényt, és mindig élvezte, ahogy a napsugarak melegítik
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis darázs, akit Züminak hívtak. Zümi mindig kíváncsi volt, és szeretett új dolgokat felfedezni az erdőben. Egy
Egy forró nyári napon Balázs a Mesefa árnyékában heverészett. A távolból mély motorzúgás hallatszott, ahogy egy nehéz jármű lassan gurult el az utca végén. Balázs
Van, amit csak egyszer hallunk – mégis örökre ott marad bennünk. Vannak mondatok, amik nem harsányak, nem bonyolultak, nem különösebben szép mondatszerkezetűek – mégis belénk
Mira egyedül dolgozott a kis műtermében, egy hegyvidéki falucska peremén, ahol a köd reggelente belesuttogott az ablakokba, és a csönd megvédte a gondolatokat a világ
Egy szeles délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a fák hajladoztak, mintha hullámok lennének, és a levelek zizegése olyan volt, mint a tenger morajlása. A
Mert a boldogság nem mindig hangos. Néha csak csendben elsétál melletted, és rád mosolyog. Van, hogy hajt a nap, zakatol a gondolat, és csak mész
Aiko kisgyerekként gyakran töltötte a nyári szüneteket nagyszülei kertjében, a város szélén, ahol a levegő csendes volt, és a fák beszéltek, ha elég halkan hallgattál.
Egy kora reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben az ébredő város zajaival telt meg a levegő. A távolból dudálás hallatszott, nevetés, kopogó esőcseppek az
Nem kell nagy dolgokat tenned, hogy valakinek nagyot jelents. Volt már olyan napod, amikor valaki csak egy mondatot mondott, mégis egész napra veled maradt? Egy
Léna minden reggel ugyanazon az erdei ösvényen sétált végig, mielőtt munkába indult volna. Ez a csendes fél óra volt az, amikor úgy érezte, minden a
