Mese
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei – Az erős kis medve és a méz varázsa
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy erős kis medve, akit Barninak hívtak. Barni nagyon szerette a mézet, és gyakran barangolt az erdőben, hogy megtalálja
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy erős kis medve, akit Barninak hívtak. Barni nagyon szerette a mézet, és gyakran barangolt az erdőben, hogy megtalálja
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis farkas, akit Villámnak hívtak. Villám nagyon szerette a holdfényt, és mindig csodálta, ahogy a hold megvilágítja
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ügyes kis őzike, akit Dínónak hívtak. Dínó nagyon szerette az erdőt és különösen kedvelte a friss vizű patakokat
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy furfangos kis róka, akit Rakinak hívtak. Raki mindig tele volt ötletekkel és kalandvággyal, és nagyon szerette az erdőt.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy elszánt kis szöcske, akit Szökelinek hívtak. Szökelin nagyon szerette a tavaszi rétet, ahol a virágok illatoztak és a
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy muzsikus kis tücsök, akit Ciripelőnek hívtak. Ciripelő nagyon szerette a zenét, és mindig azzal töltötte az estéit, hogy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy okos kis szarvas, akit Szellőnek hívtak. Szellő nagyon szerette az erdőt, és különösen érdekelte a növények és gyógyfüvek
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ügyes kis mókus, akit Mimikének hívtak. Mimike nagyon szerette az őszt, amikor a levelek aranyló színekben pompáztak, és
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis béka, akit Fricinek hívtak. Frici mindig szeretett kalandozni a tó körül, és nagyon kíváncsi volt a
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ügyes kis fakopáncs, akit Pepinek hívtak. Pepi nagyon szerette kopogtatni a fákat, és mindenki az erdő legjobb kopogtatójának
Vannak érzések, amelyek nem hangosak. Nem szorítják ki a könnyeket, nem robbannak szét egy beszélgetésben, nem követelnek választ. Csak ott vannak. Lágyan, csendben, halkan ülnek
„Bőröm alatt mondatok vannak” Nem emlékezett már, mikor kezdődött. Talán amikor először mondták neki, hogy „ne légy túl hangos.” Talán amikor azt hallotta, hogy „ez
Egy tavaszi reggelen Balázs a Mesefa alatt feküdt, a fűben egy falevelet pörgetve. A levegő illata friss volt, mint amikor a világ újrakezdődik, és Balázs
„Ez az írás nem tudományos elemzés, hanem egy érzékeny megfigyelés arról, hogyan élnek köztünk – csendesen, mélyen – az introvertáltak.” Ha meghallod azt a szót,
„Kukucsország titkai” Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit mindenki csak Kukucsnak hívott. Nem azért, mert ez volt a neve – de
Egy napsütötte vasárnapon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A város felett messziről hallani lehetett a helikopterek surrogását. Aznap volt a nagy bemutató nap – repülők,
A „vonzás törvénye” – talán már hallottad ezt a kifejezést. Egyesek szerint ez csak spirituális maszlag, mások szerint életfilozófia, megint mások szerint a naplóírás és
„Az ember, aki csend lett” Gyerekként úgy tűnt, hogy az a férfi sosem fárad el. Mindig volt benne valami szilárdság – nem harsány, nem túlzó,
Aznap a Mesefa alatt különösen csend volt. Balázs nem játszott, nem hintázott a gyökereken. Csak ott ült. A kezében egy kis tárgyat szorongatott – egy