Egyszer volt, hol nem volt, élt egy okos kis katicabogár, akit Katkának hívtak. Katka mindig kíváncsi volt, és nagyon szerette a virágokat. Egy nap, amikor
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis hangya, akit Herninek hívtak. Herni mindig is szeretett segíteni a többieknek és arról álmodott, hogy egyszer
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kíváncsi kis róka, akit Lilinek hívtak. Lili nagyon szerette az éjszakai égboltot, és gyakran nézte a csillagokat. Egy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ügyes kis hód, akit Beninek hívtak. Beni nagyon szeretett építeni és mindig is arról álmodott, hogy egyszer megépíti
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis kismadár, akit Pihének hívtak. Pihe mindig arról álmodott, hogy egyszer magasra repülhet az égben, és onnan nézheti
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy okos kis panda, akit Bimbónak hívtak. Bimbó mindig kíváncsi volt, és nagyon szerette a bambuszt. Egy nap, amikor
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy találékony kis sündisznó, akit Pankának hívtak. Panka mindig is szerette a színeket és a szépséget, és különösen vonzódott
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis egér, akit Mirónak hívtak. Miró kicsi volt, de nagyon kíváncsi és intelligens. Az erdő lakói mindig
Balázs és a Mesefa varázslatos történetei A bátor kis béka és a tó titka Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kis béka, akit
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy vidám kis mókus, akit Cserinek hívtak. Cseri mindig tele volt energiával és jókedvvel, és szeretett az erdőben ugrándozni
„Ne felejtsd el a tejet!” „Ez jól sikerült.” „Most koncentrálj.” – Hangosan vagy némán, de mindannyian beszélgetünk magunkkal. Egyesek szerint furcsa szokás, mások szerint teljesen
Gaston beagle volt. De nem akármilyen! A bundája selymes volt, a szeme huncut, mégis egy kicsit mélabús, mintha mindig épp egy régi sanzon refrénjére gondolt
Egy különösen vidám reggelen Balázs már korán a Mesefa alatt ült. A levegő édes volt, madárdal csilingelt minden irányból, és a fa kérge melegen simogatta
Van egy nap az évben, amikor minden az önfeledt nevetésről, ugrálóvárakról, szivárványszínű lufikról, vattacukorról, mesékről és csillogó szemekről szól. Egy nap, amikor a felnőttek végre
Van valami varázslatos abban, ahogy a kávé illata betölti a reggeli levegőt. Még félálomban vagyunk, de máris tudjuk: ez a nap is elindul – mert
Messze a világ zajától, ahol az utak már nem visznek tovább, csak vissza, ott terült el a tó. Nem volt térképen, de néha mégis odatalált
Egy csendes, harmatos reggelen Balázs újra a Mesefa alatt ült. A harmatcseppek gyöngyökként csillogtak a leveleken, és a levegőben valami titokzatos illat lebegett – mintha
Van valami megfoghatatlanul jó érzés abban, amikor a reggel nem az ébresztőóra sípolásával, hanem a nap első fényeinek szelíd simogatásával indul. De vajon csak szép,
A tó partján, ahol a nap utolsó sugarai aranyhíddá nyúltak a vízen, nőtt egy különleges virág. Nem volt más, mint egyetlen pipacs – de nem
